Sarakiniko kicsiny öblét Parga-tól nyugatra, mediterrán növényzettel borított sziklák ölelésében találjuk. Megközelítése vízitaxival igazi kaland, ám a part nyugalma egész napra csendes pihenést ígér.

Az első reggel vontatottságát a speedboot, azaz az expressz vízitaxi pajkos ringatózása töri meg, mikor a parga-i kikötő stégjéről enyhe bizalmatlansággal belehuppanunk. A Sarakiniko-ra tartó menetrend szerinti járat előbb partot fog a Valtos beach-en, majd az öbölből kifordulva akkora sebességgel lódul a nyílt víz irányába, hogy mindannyian ingóságaink után kapunk. Az első meglepetésből felocsúdva úrrá lesz rajtunk a sebesség és a tenger mámora – hagyjuk, hogy átvegye a hatalmat érzékeink felett.

A Sarakiniko elnevezés, mint megtudtam, általánosan használatos a kicsi és eldugott öblökre, melyeknek nem találtak jobb nevet. Csendes bája első pillantásra magával ragad: áttetsző, türkiz vize apró kavicsos, süppedő talajt mos, melyhez két oldalt éles, óriás kőomlás formájában heverő sziklák szolgáltatják a díszletet. A part gyorsan mélyülő, a megfontoltan hullámzó víz időtlen lebegésre késztet. 

Viszonylagos elszigeteltsége ellenére az öböl nem szenved hiányt infrastruktúrában: legalább négy éttermet találni a parton. A hegyoldalba ékelődő Agali Taverna teraszáról – nem minden tériszony nélkül – madártávlati kilátásban lehet részünk.

A vízitaxi viszont nem sűrűn fordul meg az öbölben, a Parga felé tartó járat délután 5-kor fog ismét partot - tiszta szerencse, hogy még indulás előtt eszembe jut visszarohanni az árnyékban felejtett fényképezőmért...