Előzetes aggodalmaim ellenére a buszozással töltött huszonnégy óra hamar elszáll, és az út megpróbáltatásai egy csapásra feledésbe merülnek, mihelyt partot fogunk a Parga városkáját átszelő keskeny szerpentinen - forróság, sós tengeri levegő, és terjedelmes csomagjaink kíséretében. Körbepillantva előbb napszítta hegyekkel, a hegyoldalba települt falu képével, majd a tenger vibráló csíkjával találkozik tekintetünk; előttünk kék-fehéren hever  a görög partvidék.

Parga első ránézésre egy egészében a turisták igényeihez idomult partmenti városkának tűnik, azonban a kép minden megtett lépéssel részletgazdagabbá válik. Megérkezésünket követően találomra vágunk neki a szűk, zsibongó utcáknak, melyek elhelyezkedésükben látszólag semmiféle törvényszerűséget nem követnek - és mint később kiderül, az autentikus görög elveknek megfelelően széles ívben kerülik is azokat.

A délután folyamán lassan ráébredünk, hogy bőven elegendő a szállásunk helyét ismernünk, minden egyéb esetben két lehetőséggel élhetünk. Vagy felfelé tartunk, a meredeken kanyargó utcák és sikátorok szövevényén át, vagy ereszkedni kezdünk a sós illat irányába; előbbi esetben a hegytetőn álló várnál, utóbbi esetben a tengerparton lyukadunk ki - egyik opció sem okoz csalódást.

Nem kell tartania az embernek attól, hogy ne találná meg, amit keres: az utcákon egymást váltják a vendéglátásra szakosodott üzletek, a hangulatos tavernáktól kezdve az ajándékboltokon át az elektronikai szaküzletig; így az idelátogató semmiképp se kerülhet abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy nélkülöznie, vagy - neadjisten - beszerzés céljából el kellene hagynia a várost. A helyiek buzgalmát mégse érezzük tolakodónak: a vendégre őszinte görög szívélyességgel tekintenek, s két nap sem kell hozzá, hogy a kedves csengésű “Kalimera!”-t az álmos délelőttök nélkülözhetetlen részének érezzük.

Parga három strandja közül már érkezésünkkor szembeötlik a városi strand: Krioneri beach. Hangulatos sétánnyal övezett kavicsos partszakasz ez, kőhajításnyira a kikötőtől; nehéz úgy elsétálni mellette, hogy legalább bokáig bele ne gázoljon az ember a színtiszta vízbe. Népsűrűsége központi elhelyezkedésének megfelelően magas, ám éjszaka végül szinte teljes magányban ücsörgünk itt - hátunk mögött a zsibongó sétánnyal, lábainknál a sötéten csillogó vízzel.

Az elkövetkező napokat Parga és környéke, az Epirusz legendákban gazdag vidékének felderítésével töltjük majd. Tartsatok velünk!